1. mezőg igavonó állat, kül. szarvasmarha nyakára tehető (páros) fakeret, amelyhez a szekérrúd kapcsolódik. járomba fog.

2. irod <kif-ekben ez mint az elnyomatás, a terhes sors jelképe.> járom alatt nyög.

3. sp birkózásban: az ellenfél fejét a hónalj alatt benyúló kézzel leszorító fogás; nelson.

4. műsz bánya keresztkötésekkel összekapcsolt cölöpökből álló támaszték, kül. hídpillér.

5. műsz alakja v. rendeltetése szerint járomszerű alkatrész. a transzformátor vasmagjait járom köti össze; ▸ a fűrész járma

[ déli szláv ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. igásló szerszáma. | ennek a szügyet és a törzset övező, az istrángot tartó része. ▸ hámba tör ▸ kirúg a hámból

2. ritk súlyos teher húzására v. emelésére való heveder.

[ ném ]

felhám.

[←hámlik ]

1. járom v. hám. ▸ igába fog hajt ▸ igába tör ▸ húzza az igát

2. vál súlyos teherként viselt életkörülmény. ▸ igaba iga alá hajtja a fejét | vál pejor (gazdasági) elnyom(at)ás. ▸ iga alatt tart ▸ széttöri az igát

3. mezőg párosan igába, ill. hámba fogott állat (a fogattal együtt). | (jelzőként) nép rég <bizonyos számú> ilyen igát kitevő. egy iga ökör.

[ szláv ]